Hogyan érdemes jelentkezni az álláshirdetésekre?

Melyik a jó taktika? Ha célzottan keresünk, vagy ha ömlesztve küldjük a jelentkezéseket az állásokra? Ez egy örök kérdés, és bármelyik verzióval is próbálkozunk, nem garantált a siker. Vizsgáljuk meg mind a két esetet.

Mi történik akkor, ha szó szerint mindenhova jelentkezünk?

Ha már hetek, vagy hónapok óta nem találunk munkát, csábító lehet az a gondolat, hogy gondolkodás nélkül szinte minden hirdetésre beadjuk a jelentkezésünket, mondván, a nagy számok törvénye alapján, majd valami úgyis lesz. De mi történik ilyenkor?

Az esetek nagy részében ezzel a módszerrel általában három dolgot érhetünk el:

1.       Sokkal jobban frusztráljuk magunkat, mint kellene. Minél több helyre jelentkezünk, annál kevesebb helyről fogunk visszajelzést kapni, ez pedig egy ördögi kört fog beindítani.

2.       A legtöbb munkáltató inkább rosszallóan fog nézni a jelentkezésünkre, mintsem örülne neki. Ha azt látják, hogy a tapasztalatainkhoz/végzettségeinkhez teljesen nem passzoló pozíciókra jelentkezünk, akkor érezni fogják a kétségbeesést, és a legtöbb munkáltató nem szeretne olyanokkal dolgozni, akik kétségbeesésükben szó szerint bármit elvállalnak.

3.       Természetesen benne van a pakliban, hogy valamilyen lehetőség mégis beakad, de az esetek nagy részében így csak olyan munkát fogunk találni, amit sose fogunk szeretni. Maximum átmenetileg jó.

Mi történik akkor, ha nagyon válogatósak vagyunk a jelentkezéseinkkel kapcsolatban?

Az nyilvánvaló, hogy ezzel a módszerrel az esélyeinket is csökkentjük. Megfosztjuk magunkat attól, hogy mégis csak felvegyenek minket olyan munkákra, amire elsőre nem is gondolnánk, hogy felvennének.

Viszont ennek a módszernek sok előnye is van:

1.       Sokkal nyomon követhetőbb. Ha célzottan és átgondolta küldünk jelentkezéseke, azt azért észben tudjuk tartani, vagy legalább egy noteszben könnyebben tudjuk vezetni, mintha mindenhova elküldenénk.

2.       Nem csak a jelentkezéseinket, de a visszajelzéseinket is jobban tudjuk követni. Honnan utasítanak el, hova hívnak be interjúra, stb.

3.       Könnyebb személyre szabni az önéletrajzokat, legalább egy bizonyos szinten tegyük is ezt meg, és az adott hirdetéshez igazodó CV-t küldjünk. Ezt nyilván több száz jelentkezésnél nem tudjuk megtenni.

4.       Így a cégek is jobban érzik, hogy mi tényleg ott szeretnénk dolgozni, és nem csak úgy akármit elvállalunk.

5.      A saját önérzetünknek is jót tesz, ha nem adjuk le a szintet, és nem adjuk be olyan hirdetésekre a jelentkezést, ami tényleg nagyon messze áll tőlünk. 

Na de akkor mit érdemes tennünk?

Alapvetően az arany középutat érdemes követni szerintem a legtöbb esetben. Egyik módszer sem ideális, de mind a kettő tud eredményes lenni. Az első módszernél az a fontos, hogy legyen azért néhány irányvonal a fejünkben, és ne szó szerint mindenre jelentkezzünk. De ami tág értelemben a szakmacsoportunkba tartozik, attól ne féljünk, és bátran küldjünk egy jelentkezést, akkor is, ha nem felelünk meg 100%-ban az álláshirdetésben megjelölt elvárásoknak, mert sosem tudhatjuk.

A második módszer is tud sikeres lenni. Főleg azoknak javasolt, akik valamilyen szakterület specialistái, és olyan munkában van tapasztalatuk, ami nem feltétlenül túl gyakori. Ők könnyebben tűnnek ki a tömegből, és könnyebben találják meg a nekik megfelelő hirdetést. Viszont ők nem is válogathatnak annyi hirdetésből, épp ebből fakadóan...

Szóval, mi a konklúzió a leírtakból? Az se jó, ha túl sok, de az se ha túl kevés hirdetésre jelentkezünk. Legyünk körültekintők, próbáljuk meg a lehető legjobban nyomon követni, hogy milyen cégekhez és milyen munkákra adtuk pe a pályázatot, és olyanra soha ne jelentkezzünk, ami tényleg nagyon távol áll tőlünk akár érdeklődés, akár tapasztalat szintjén.